Ahoj poplacsek!
Antidisestablishmentarianism a becsületes nevem.
Megéltem már a kenyerem javát. Volt amikor kopp volt, volt amikor hopp. Az életem második részében inkább hopp. Nyugdíjazásom elött az egyik legnagyobb állami vállalat első embere voltam. Óh, olyan jó volt, olyan nyugati kocsival járkáltam, amiről még Kádár apánk is csak álmodozhatott maximum. Új házat, balatoni, jugó nyaraló.
A módszerváltás után aztán jöttek a régi barátok kunyerálni, meg egyre több ismeretlen ember kezdett nekem kedveskedni. Persze mindig kiderült hogy csak pénzt akarnak kicsikarni belőlem. Még a nők is csak azért voltak velem, mert tudták, hogy gazdag vagyok. Közben meg senki sem kedvelt igazán, mert mogorva lettem, régimódi vagyok azt mondják.................
El is mentem külföldre. Amikor a kormány szaré húgyé eladta a vállalatot. Külhonban kamatoztattam a szakmai tudásomat, amire itthon már senkinek nem kellett, mert nem is volt hová kelleni, elkótyavetyéltek mindent itthon......
Most nyugdíjba mentem. Hazajöttem.
